„A magyarországi rendszerváltozás fontos liberális értelmisége, a Szabad Demokraták Szövetségének alapító elnöke, Kis János rövid esszében foglalta össze álláspontját az Európát és Magyarországot felbolygató migráns, vagy menekültválság kapcsán.
(...)
A menekültválság kapcsán most nyilván Orbán Viktor áll bírálatának középpontjában – hol vannak már a régi szép liberális internacionáléban együtt töltött békeidők?!?
Ám liberális nézőpontból valóban nem Kis János változott. Ő ma is egyfajta vegytiszta, mondhatni ideál-tipikus leírását adja a menekültválság kihívásaira adott liberális válaszoknak. Még akkor is, ha ezek a válaszok semmilyen megoldásra érdemben nem futnak ki, és még akkor is, ha végső kicsengésük ugyanolyan tétova, mint amilyenek maguk a nagy liberális európai intézmények tétovasága a válság kezelése kapcsán. És ezen tétovaságukat, e történelmi viharban Európa liberális demokratái azzal próbálják ellenpontozni, valójában inkább elleplezni, hogy hangosan felemelik a szavukat azok ellen, akik a velük konkuráló elvi alapállásuk mellé tényleges cselekvőkké is válnak a migrációs áradat kordában tartása érdekében.
(...)
Kis János alapállása tehát nem más, mint Karl Popper hagyományos liberális alapállása – bár Poppert nem idézi – miszerint vannak a nyitott társadalmak barátai és vannak azok ellenségei (Popper: Open society and its enemies, 1945.), amely törésvonalat az EU-n belül a migrációs válság nemcsak hogy megmutat, hanem jelentős mértékben fel is erősít, s ezzel párhuzamosan egyben látszólag átrendezi a közöttük lévő erőviszonyokat a nyitott társadalom ellenségeinek javára.
(...)
Kis János már esszéje címében is leteszi amellett a garast szemantikailag, s később ezt következetesen végig viszi, hogy a mai migrációs válság az »menekültválság«. Vagyis mindenki, aki, ma Európát választja új hazájának, az menekült. Ezen alapvetésével nyilván el kívánja kerülni azt a hosszú és messze szakmai területekre vezető vitát, miszerint ma mindenki, aki gyalog, csónakon, majd buszon, vonaton Európa szívébe, Németországba igyekszik az valóban menekült-e vagy »csak« gazdasági bevándorló, aki a jobb megélhetés érdekében hagyta hátra hazáját. Kis egyben történeti dimenzióba helyezve e megközelítést utal fogalomválasztásának indokaira, amikor azt írj, hogy: »Nem a jelen pillanat gondja, de azért arról se feledkezzünk meg, hogy a következő évtizedek „gazdasági bevándorlói” jobban fognak hasonlítani a mai menekültekre, mint a jobb élet reményében útra kelő migránsokra: olyan államokat hagynak maguk mögött, amelyek képtelenek megvédeni őket a klímaváltozás okozta éhínségtől, vízhiánytól, természeti katasztrófáktól.« Vagyis pont azért tartja egyetemesen helyesnek a menekült kifejezés használatát a mai migráns tömegre, mert, fentebbi kategóriái valamelyikébe a vándorló tömegek akár már most is beletartoznak, így a »gazdasági bevándorló« kontra »menekült« különbségtételt egyszerűen már ma értelmetlennek, s így feleslegesnek tartja az ügy kezelése tekintetében. »A „gazdasági bevándorlók” visszafordítása aligha juttatja lélegzetvételhez Európát, akár most, akár a jövőben.«- írja végkonklúzióként.